A felszerelés "természetesen" még nem teljes, ez így szokott lenni, mindig előkerül egy újabb és újabb soha-nem-látott ritka darab, amit meg KELL szerezni, így a gyűjtés végtelen lehetőségeket kínál, aminek csak a pénztárcánk feneke, és a szeretteink türelme szab határt. No meg persze a józan belátás...
Egy kis történeti áttekintéssel indítanék, hogy lássuk kik is azok a Komondorosok, és mi az ő elvitathatatlan jelentőségük kicsiny hazánk (ekkor még cocialista baráti-elvtársi) viszonyai közt. Ő találta fel a krumplilevest és a sakk szabályait is.
Magyarországon a terrorfenyegetés az 1970-es években annyira ismeretlen fogalom volt, mint eszkimó menyasszonynak a bikinivonal, esetleg néha vendégül láttunk egy-egy nemzetközi robbantgatót, elvégre politikai értelemben a mi oldalunkon, így az államhatárt tekintve a másik oldalon robbantgatott, tehát mi akadályozta volna abban, hogy Magyarországon pihenje ki a munkája fáradalmait?
Ezt a viszonylagos védettséget belülről törte meg a Pintye-testvérek 1973. január 7 - 12 közti ámokfutása, melynek során a politikailag feddhetetlen, jómódú családból jövő elkényeztetett, ám érzelmileg egy-egy mohos-odvas tölgy szintjén álló testvérpár (19 és 17 évesek), a Határőrségnél politikai beosztásban dolgozó apukától lopott fegyverekkel megtámogatva 20 gimnazista lányt ejtett túszul a balassagyarmati Geisler Eta Leánykollégiumban. Azért ott, mert az idősebbik fiút az egyik lány kikosarazta, amire az szívhez szóló levélben válaszolt is, itt alant láthatjátok:
A húsz lány közül hatnak sikerült különféle módokon megszöknie, ám a rendőrök kezdetben nem hitték el a történetüket, és csak hosszas könyörgés után voltak hajlandók kiszállni a helyszínre. Itt azonban kiderült, hogy nem diákcsínyről van szó, vagy ha igen, akkor erősen morbid fajtáról, mivel az elbarikádozott ajtón bekopogó rendőröket gépkarabély-sorozattal fogadták. Azonnal meglehetősen magas polcon ülő nadrágok teltek meg bélsárral, és mozgásba lendült A Gépezet.
Elég az hozzá, hogy a Néphadsereg, a Határőrség, a Rendőrség, de még a Munkásőrség alakulatait is felrúgták mint vak a vödröt, és a kollégium környékét azonnal hermetikusan lezárták. Ezt itt:
Persze emellett próbálkoztak tárgyalással is, és ekkor derült ki a fiúk célja: egymillió dollárt, százezer nyugatnémet márkát, négyszázezer svájci frankot, repülőgépet, pilótát, fegyvereket, kézigránátokat akartak szerezni, hogy így Nyugatra menekülhessenek (valószínűleg nem a kilátástalan anyagi-társadalmi helyzetük miatt), ellenkező esetben megkezdték volna a Ratkó-korszak népességszaporító intézkedéseinek gyors helyi jellegű demográfiai ellensúlyozását. A követeléseiket a lányokkal íratták le:
Mellékesen közölték, hogy kilövésük van a helyi tanácsházára is, és ezt demonstrálták is, amivel szintén nem lettek a helyi és ekkorra már szállingózó országos hajakendek kebelbarátai.
A helyzet eddigre nagyon feszültté válik, sokféle megoldási javaslat felmerül a rendőrök részéről: a tárgyalás nagyjából teljesen reménytelen, bár a fiúk újra meg újra kitolják a kivégzések határidejét (miközben egyre kimerültebbek, és ingerültebbek, erőszakosabbak, főleg a testvérpár idősebbik tagja). Gondolnak altatógázos megoldásra is, ám ezt a helyi orvos mellett más szakemberek is ellenzik, mivel nem tudták, hogy a szovjetektől a legnagyobb titokban órákkal a túszdráma komolyra fordulása után átvett altatógránátok milyen hatással lehetnek a serdülő fiatalok szervezetére (editor's note: a 2002-es moszkvai túszdráma alatt nem merültek fel ilyen aggályok, ott körülbelül 130 ember bele is halt az ideggáz használatába) így maradt a kivárás, vagy a fegyveres beavatkozás, amire az egyetlen lehetőséget valamelyik ablakon át kívülről leadott precíz lövés jelenthette, mivel a fiúk elbarikádozták az ajtót, majd az ágyakból emelt barikádra ültették a lányokat, és kijelentették, aláaknázták a szobát.
A kivárás mellett pszichésen is igyekeztek megtörni a fiúkat, először a szüleik bevonásával, akiket a kamaszok lelkesen elküldtek melegebb éghajlatra (Ez meg is történt: apu és anyu a "csibészség" után nevet, és lakóhelyet változtatott. Arról nem szól a fáma, hogy további gyermekeiket ha voltak hogyan és mire nevelték...), ahogy az államhatalom helyi képviselői sem tudták jobb belátásra bírni őket.
Emellett katonák masíroztatásával, hangos parancsszavak kiabálásával, teherautós felvonulással, egyszóval erődemonstrációval próbálkoztak, ez sem hatotta meg az ekkor már igencsak nekikeseredett testvérpárt. Ekkor dőlt el, hogy nincs más lehetőség, lőni kell. A vezéregyéniségnek az idősebbik fiút tartották, így ő lett az első számú célpont. Úgy gondolták, hogy ha őt sikerül ártalmatlanná tenni, az öccse már nem jelenthet gondot.
A helyi vadászokból verbuvált brigádot professzionális katonai mesterlövők váltották fel, akik azt a parancsot kapták, hogy a kopaszra borotvált fejű célpontot egy lövéssel tegyék ártalmatlanná. Ezek után sokáig nem történt semmi, bár az épületben az egyik lány egyre többször jelent meg az ablaknál. Ez feltűnt az egyik lövésznek, aki megfigyelte, hogy a kötött női téli sapkát viselő alak valójában a célpont, így jelentett, és lőtt. Ebben a pillanatban az elzárt ajtó felé is megindult egy rohamcsapat, akiket a fiatalabbik testvér egy szó nélkül beengedett, miután a korábbi túszok segítségével elbontotta a természetesen ártalmatlan barikádot. Ez a fénykép a helyszínelés során készült.
Az egyik túszejtő halálával lezárult akció rádöbbentette a rendőri vezetést, hogy szükség van egy olyan különleges egységre, mely kiképzésénél fogva képes különösen veszélyes fegyveres bűnözők, mentálisan labilis gyanúsítottak, vagy terroristák elfogására, politikai vezetők, más kiemelt fontosságú védett személyek
Ezek a kis létszámú egységek azonban nem tudták tartani a lépést a Magyarország felé is gyűrűző terrorizmussal, csupán a "hazai" bűnözők ellen voltak hatékonyan bevethetőek. Ennek ékes bizonyítékát adta az az 1987. január 13-ai merénylet, melyben Kolumbia volt igazságügy-miniszterét, budapesti nagykövetét, Enrique Parejo Gonzalezt egy fegyveres öt lövése terített le. A sors fintora (amellett, hogy öt lövés után sem adta vissza lelkét a Teremtőnek), hogy a volt igazságügy-minisztert nem az éghajlat, vagy a budapesti látványosságok vonzották ilyen távoli posztra hazájától, hanem a bosszútól való félelem. Így nem csoda, hogy a magyar fél is igen komoly önvizsgálatot tartott a terrorelhárítás berkein belül, ezzel 1987. október 1-én megszületett a Komondor Terrorelhárító Szolgálat, mely nagyobb apparátussal, jobb technikai feltételek mellett működött, és ami főleg nem hátrány, kizárólag a különleges feladatok elvégzésére való felkészüléssel töltötte idejét (az akciószakaszos rendőrök ezzel szemben szolgálati idejük nagy részét közterületre vezényelt "posztosként" töltötték, csupán az átképzések, és esetleges bevetések idejére vedlettek át "kommandóssá"). Ezzel létrejött Magyarország első kifejezetten terrorelhárító feladatokra kiképzett, felszerelt és bevetett rendőri alakulata. Így néz ki a kölyökkomondor avagy komondorkölyök:
A gyűjteményről:
Az egyenruha állapota ahhoz képest, hogy milyen hosszú ideig nyúzták a rohampályákon, és ahhoz képest, hogy ezeket a darabokat legnagyobbrészt törlőrongyként, munkaruhaként hasznosították újra, ha el nem égették, kiválónak mondható. Alapját egy olyan ruhadarab alkotja, melyet én csak a magyar fegyveres erők mostohagyermekeként szoktam emlegetni; hivatalosan sehol nem rendszeresítették, viszont a Néphadseregtől a BM-szervekig (Határőrség-Rendőrség/Komondor TESZ/) mindenki használta, talán a Munkásőrség is. Először tudomásom szerint 1964-ben került az újdörögdi 42. Felderítő Zászlóaljhoz csapatpróbára, ezután szórványosan bukkan fel a Magyar Néphadsereg felderítőin és nagy számban a BM Határőrségnél, ahonnan a Forradalmi Rendőri ezredhez került. Híressé az Angyalbőrben című sorozat 11. részében, a "Military Tours" címűben válik, ahol a mélységi felderítőkön láthatjuk.
Ez a ruha pedig nem más, mint a tölgylevélmintás álcázó kezeslábas:
Eleje
Hátulja
A ruhadarab alapvetően álcázó felsőruházatnak készült, így vékony, és mint a hátsó fertályon látszik, könnyen szakad és kopik. Van neki két böszme nagy combzsebe, amik gombos zsebfedővel záródnak, és egy nagy kapucnija, ami elé szintén gombokkal álcahálót lehet rögzíteni, a fülrésznél ugyancsak hálóval oldották meg azt, hogy halljon is a kedves felhasználó, ugyanakkor ne találjanak utat mindenféle proteindús bogarak-rovarok a fülszerkezetébe. Elviekben ősszel remekül rejt, viszont a rendőrségi felhasználás során igyekeztek ezt a képességét nyilván nem tudatosan, de hihetetlen precizitással teljes egészében ellehetetleníteni. Itt következik egy egykorú viselési fotó a gyűjteményemből, hogy lássátok mire gondolok:
Egy kép többet mond ezer szónál, mondja a megcsalt ám szemfüles férj (avagy feleség) is, és valóban nincs mit tagadni, ez így már nem álcaruha: Fekete bőr fegyvertok, fekete lakkbőr derékszíj, csillogó övcsattal, ennek tetejébe pedig kék rendfokozati jelzések a mellrészen (róluk lesz szó még a továbbiakban), ráadásul fekete bőr bakancs, ami sötétségével kivilágít az alapvetően világos, őszi színösszeállításból. No és ehhez még hozzávesszük a szintén kék alapszínű Komondor alakulatjelvényt. Szóval nem sokat segít a beolvadáson a felszerelés, de elvileg nem is az a fő cél.
Idevágó anekdota az, hogy a Komondor Szolgálat tagjai szovjet tiszti derékszíjakat csencseltek a nagy vörös és verhetetlen szovjet katonáktól sörért, így jobban érvényesülhettek a terepen, mint a hazai változattal.
Hogy a "csencselés" "szerzés" mennyire volt elterjedt? Itt egy szintén korabeli részlet egy kiképzőfilmből (vagy talán az MTV-Kékfény által összehordott riportfilm egy be nem emelt vágóképe?) ahol a Komondor "operátor" egy előttem sokáig ismeretlen szabású sapkában teszi a dolgát. Vigyázat, gyenge minőségű screenshot következik, a fotós vénájúak kapaszkodjanak:
Ez a sapka jól láthatóan elüt a tölgymintás álcától, ennek oka az, hogy nem magyar alapanyagú, de még csak nem is katonai. Szerencsémre első kézből tudom, hogy ezek a sapkák nagy tételben kerültek polgári forgalomból (pontosabban a budapesti piacok egyikéről) saját zsebből vásárolva a Szolgálathoz, mivel jóval praktikusabbak voltak mint az a rendszeresített fejfedő amit most mutatok be:
Ez a kékség a 87M rendőr barett, amit 1987-ben, tehát pont a Komondor Szolgálat alakulásakor rendszeresítettek, így (és mivel a Forradalmi Rendőri Ezred, tehát a rendőrség "elit alakulatának" része voltak) őket már ezekkel a vászon rettenetekkel szerelték fel. Mint a barettek általában, csak arra valók, hogy legyen valami az ember fején. Árnyékot nem ad, viszont befülled, bepállik, főleg intenzív mozgás (tigrisbukfenc, cseréptörés, rohampálya stb.) közben, amiből a Komondor Szolgálatnál adódott néha némi. Cserébe viszont mivel tartása nem sok van, így szépre, vagy legalább szabályosra beállítani szinte lehetetlen. Annyira kötődik az alakulathoz, hogy én hallottam "ezredsapka" néven is említve, minden esetre az biztos, hogy nem csak náluk került kiosztásra, hanem egy rövid ideig minden rendőr nyári egyenruhájának része volt, amit láthatunk, ha összeszedjük magunkat, és az alábbi képen nem az eseményre, a személyre, vagy a helyzetre koncentrálunk, hanem egyenruha-történetileg figyeljük meg (a fényképet újabban sokan 1984-el hozzák összefüggésbe, de valójában négy évvel későbbi, 1988-as...) azt:
Fontos része még az egyenruhának a bakancs, ez a szinte mindenki által ismert 65M "BM" surranó, azaz a kizárólag sítalprögzítési lehetőség nélkül (mintha télen nem bűnöznének a bűnözők...), fekete bőrből készült, a bokát-lábfejet kettős pergőcsattal rögzítő bevetési bakancs.
Emellett a felszerelés része még az AMD-65/4 gépkarabély (hivatalosan és hibásan egyszerűen csak "géppisztoly"), amihez négy darab 20 lőszer befogadására alkalmas tárat adtak ki, egy fekete műbőr tártartóban, melyet a derékszíjra fűzve hordtak, oldalán a kis zseb, a tisztítókészlet tárolására alkalmas kiválóan.
Amim még nincs: Az a PA-63 fekete, rendőrségi pisztolytok. Pontosabban volt, de elcseréltem-eladtam, igyekszem újat szerezni, úgy látszik elég esélytelenül, de ahogy Presser úr is énekelte, Nem adom fel.
Van viszont helyette a Komondor Terrorelhárító Szolgálat által használt felvarrókból egy kis gyűjtemény, amit itt meg is mutatnék mintegy zárókép előtti pillanatban:
A felvarrók mérete egyezik, mindkettő hímzett, ám a bal oldali darab kevésbé kidolgozott (valószínűleg ő a korábbi), a
KOMONDOR SZOLGÁLAT felirat is kevésbé kivehető, valamint alapszíne is
világosabb kék. Csak hogy mondjak érdekeset, körülbelül kétszázra teszik a legyártott eredeti felvarrók számát, így mondhatom, hogy az én tulajdonomban van az eredetileg számukra gyártott ilyen típusú felvarrók 1%-a. Ammán' valami!
A középen látható két mellfelvarró mindenben megegyezik, ezeket a 87M eje. gyakorló ruházat bal mellzsebe fölött viselte az állomány, ha és amennyiben viselte, nem nagyon láttam rajtuk, talán csak egy fotón, amit azóta sem találok. A 87M ejtőernyős ruháról a maga helyén és idejében lesz szó, de most jegyzem meg, hogy azt (is) használták a tölgymintás kezeslábasok és a feketére festett 65M harckocsizó egyenruhák mellett. Mindkettőre itt egy-egy eredeti fotó, hogy megint látható legyen mit közölnék:
A középen látható két mellfelvarró mindenben megegyezik, ezeket a 87M eje. gyakorló ruházat bal mellzsebe fölött viselte az állomány, ha és amennyiben viselte, nem nagyon láttam rajtuk, talán csak egy fotón, amit azóta sem találok. A 87M ejtőernyős ruháról a maga helyén és idejében lesz szó, de most jegyzem meg, hogy azt (is) használták a tölgymintás kezeslábasok és a feketére festett 65M harckocsizó egyenruhák mellett. Mindkettőre itt egy-egy eredeti fotó, hogy megint látható legyen mit közölnék:
65M fekete harckocsizó gyakorló (a jobb oldali, guggoló harcos térdén látszik, a nadrág eredeti zöld színe is):
87M "eje" gyakorló (őt eredetileg a Néphadsereg mélységi felderítőinek találták ki, de mára a vadászok, és melósok nem hivatalos egyenruhájaként teljesít, ami jelzi, valamit jól csináltak a tervezők):
Legalul "házilag készített" (tehát ekkor még nem is hivatalos!) tépőzáras rendfokozati jelzés (rendőr főtörzsőrmester) látható, melyet az állomány a tölgymintás álcázó kezeslábas bal mellrészén viselt, először varrott, majd később letépőzárazható kivitelben. Ezt a viselési módot az "állatorvosi lovunkon" is láthatjátok, és nem terjedt el igazán, mert a mellkas előtt annyit mozgott az ember keze meg minden más, hogy simán elhagyhatta a "barkácsolt" jelzést. Az alapötletet itt is a felderítők "lepkéi" azaz a karra-sapkára tépőzárazható rendfokozati jelzések adták, csak hát ugye "rendőrkékben".
Végül itt a teljes Komondor-összeállítás ahogy eddig a rendelkezésemre áll. Nincs még 100%-ig kész, hiányosságok akadnak, de az idő orvosolja majd őket (a BM-től leszerelt "hangtompítós" irányzékkal szerelt AMD-65 gépkarabély a hatályos jogszabályok szerint hatástalan és erről igazságügyi fegyverszakértői tanúsítvánnyal is rendelkezik. 20-as tár helyett nem véletlenül a 30 darabos került bele - a Komondor Szolgálatnál hamar kitapasztalták, hogy a gyárilag kiadott tárak nagyon gyorsan "kimennek", azaz húsz lőszer semmire nem elég, így kértek és kaptak nagyobb befogadóképességű darabokat):
Bármi kérdés, óhaj-sóhaj felmerül a részetekről, nyugodtan írjátok meg kommentben, és ha érdekes volt a poszt, osszátok meg másokkal is az ismert módon!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörléspont most írtam neked.
VálaszTörlés